"Azért tanultál meg biciklizni, mert valaki, akiben bíztál, elengedett..."

Ezt a mondatot tegnap olvastam. Megfogott. Magamra vetítettem. Nem azért, mert Édesapám megtanított biciklizni gyerekkoromban. És igen, el is engedett, mikor már tudta, menni fog. 

„Ádám” miatt – aki nem Ádám a valóságban, de hívjuk így. Egy Évához egyébként is jobban passzol egy Ádám :) Bíztam benne, 100%-ig. Azt hittem, velünk sosem történik meg, ami másokkal. Hogy mi kitartunk egymás mellett. Jóban-rosszban, ahogy az esküvőnkön, a templomban megfogadtuk. Hogy amin végigmentünk az együtt töltött 33 év során, az elég erős kapocs ahhoz, hogy együtt öregedjünk meg. Nem így lett, Ádám elengedett...